Szerző: Ritaadmin

Öt év munkája. Kettőnk “gyermeke”. Akadályok tömkelege. Kitartásunk erősödése. Jelentős befektetés. Álmaink megvalósulása. Mérhetetlen öröm és hála.
Röviden így tudnám összefoglalni a Judit barátnőmmel közösen alkotott krimi elkészültével kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet. Hosszabban is írhatnék róla, de nem teszem. (A könyv végén bővebben is kifejtettem a “Kulisszatitkok a könyv születéséről” című oldalakon.)
Ebben a könyvben benne van szívünk-lelkünk.
Fogadd szeretettel, mert szeretettel készült!

https://www.novumpublishing.hu/koenyvek/szepirodalom/krimi-izgalom/erdem-szerint.html

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/erdem-szerint

Megtalálható továbbá az AMAZON-on, valamint a nagyobb budapesti, szegedi, pécsi LÍRA boltokban.

Akik már olvasták:

“Bevallom elfogult vagyok könyvek terén, thriller és krimi könyvet szeretek a legjobban olvasni, így ez a könyv is megfogott. Gyönyörű és minőségi, témáját tekintve is érdekes, nehéz mindenkinek megfelelni ebben a körben.
Lépésről lépésre épül fel a történet, így több szemszögből lehet rátalálni az eseményekre.
Gratulálok Rita, csak így tovább!!”
Bodó Edina

“Hol is kezdjem?
Amikor Rita felkért, hogy írjak pár sort a regényhez, örömmel fogadtam, azután elolvastam újra, majd órákig törtem a fejem, hogyan is fogjak hozzá. Mert nem könnyű dolog ez. Beszélni a történetről, jól fogalmazni, őszintének lenni, de nem bántóan, felkelteni a kíváncsiságot, de nem árulni el sokat. Egy biztos, a mondanivalót nem rejtette véka alá, vállalva ezzel (sőt éppen ezért), hogy megossza leendő olvasóit.
A regényről:
Már az első oldalakból sugárzik a Ritára oly jellemző pozitivitás, amivel barátságos, készséges, ragaszkodó figurákat hívott életre (s még nem is említettem Caesart, Tornádót, Spenótot és Brokkolit. :))
A több szálon futó cselekmény főbb szereplői modern gondolkodású, lendületes, kedvelhető emberek, akiknek betekinthetünk a mindennapjaikba, s akiknek jelleme, hivatástudata példaértékű, mégis, vagy éppen ezért gyanúsítottaivá válhatnak a tárgyalt bűnügynek.
A cselekmény egy olyan nyomozást követ végig, ami több nehezen magyarázható, értelmetlennek tűnő gyilkosság mikéntjét és okát igyekszik feltárni, beleszőve a történetbe némi humort, iróniát és romantikát. Ez utóbbit duplán, ami itt bátortalan, már-már eszményi, utópisztikus, ott piszkálódó, sőt pimasz mégis hiteles.
Hogy krimi-e? Biztosan.
Hogy horror-e? Nos, nem folyik a vér, nincsenek hosszan és gyomorforgatóan taglalt, iszonyodásra késztető leírások. Vagy mégis?
Döntse el ki-ki maga aszerint, hogy mit fogad be a gyomra.”
Csonki Katalin

“Hogy mitől lesz jó egy könyv és mitől nem az sok mindenen múlik, legalább is ezt szokták mondani. Én úgy gondolom valójában az olvasó lelki állapotán múlik. Hiszen maga az író mindig egy fantasztikus dolgot alkot, hoz létre. Viszont nem mindegy mi olvasók mikor találunk rá, erre a fantasztikus dologra.
Magam részéről én nagyon hálás vagyok, hogy az elsők között lehettem ennek a csodának a születésénél. Megkaptam tőle az izgalmat, a rejtélyt, a szerelmet, (a dögös pasit, a sexi nőt, akire az összes többi nő féltékeny,) a testvéri szeretetet, az összetartást és a figyelmet arra, ami azt hiszem sokunkban ott lapul. Az állatok féltését, óvását és a végtelen szeretetük észrevételét.
Szívből ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a krimiket, a jó könyveket, az izgalmakat, vagy csak egyszerűen rajonganak a könyvekért!”
Szögi Annamária

Hat könyvvel akartam indítani a vállalkozásomat. És persze hamarabb. Aha, persze! Nemigen a terveim szerint alakultak a dolgok, de hát ilyen az élet.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire sokrétű feladat összerakni a rendszert úgy, hogy rendelhetőek legyenek a könyveim, minden szabályos legyen, minden mindennel (is) össze legyen kapcsolva, és közben ne őrüljek meg. Na jó, viccelek! Ám valóban előfordult, hogy amikor azt hittem, végeztem egy adott dologgal, kiderült, hogy még vagy hat lépés, mire elérem a végcélt. És közben tanultam. Sokat! A vállalkozásról, az elektronikus könyvek szerkesztéséről, kiadásról, magamról.

Azzal is tisztába kerültem, hogy az elektronikus könyvolvasók tulajdonképpen szabadon tördelik a szöveget. Vagyis nem az író a béna, hanem a program a beállítások függvényében önkényesen teszi a szövegbe az elválasztásokat. Megjegyzem, korántsem mindig helyesen.

Azt is megtanultam továbbá, hogyan kell hírleveleket gyártani. Ha kíváncsi vagy a kezdő lépéseimre, illetve a későbbiekben szívesen olvasnál kulisszatitkokról, egy író mindennapjairól, kihívásairól, valamint könyvekkel, írással kapcsolatos egyéb szösszenetekről, iratkozz fel hírlevelemre!

Hatalmas köszönet jár exférjemnek, Tibinek, amiért segített a technikai munkákban. Amellett, hogy kiváló rendszergazda, rendkívül türelmes is volt velem. (Pedig a vége felé néha már én is nehezen viseltem el magamat.)

Örömmel jelenthetem tehát, hogy megvalósulni látszik az álmom: az írásnak szentelni az életemet. Mondjuk itt természetesen nem pihenhetek meg, hiszen még vannak átdolgozandó könyveim, amellett, hogy sok-sok újabb könyv ötlete is érlelődik bennem. A meglévőknek pedig nem ártana némi marketing.

„A siker titka csupán az elhatározásban rejlik: elhatározod, mit akarsz elérni, majd napról napra kitartóan teszel is érte, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy nem fog sikerülni.”

Anthony Robbins

“Ha Isten belénk plántált egy vágyat, akkor az erőt is megadta hozzá, hogy valóra váltsuk.”

Richard Bach

Szinte el sem hiszem, de elkészült az Érdem szerint című könyvem második verziója, amelyet az első változatra kapott szakmai segítség alapján dolgoztam át. Nem kis munka volt, de bízom benne, hogy megérte.

Fél tucat próbaolvasónak küldtem el a kéziratot. Ha még van benne logikai bicsaklás, vagy valamilyen kis hiba, hiány, azt javítom, aztán végre késszé nyilvánítom a krimit, amely megírásának ötlete négy és fél évvel ezelőtt született meg.

Időközben sok mindent elém sodort az élet, amely miatt rövidebb-hosszabb időre felfüggesztettem az írást, ám hiszem, hogy minden a megfelelő időben történik.

Sok-sok éve nagy álmom, hogy szabadon alkothassak, és megéljek az írásból. Úton vagyok efelé. Mondanám, hogy kemény munka, de élvezem, amit csinálok, szóval nem érzem tehernek. Sőt! Legtöbbször elképzelem, hogy hiába ülök akár hétvégén vagy este fél tízkor is a laptopom fölött a billentyűzetet püfölve, két elszánt kommandós sem tudná kitépni a gépet a kezemből. 😀

Áldott jó idő van most! Kint ülök az udvaron a hintaágyon, körülöttem a cicáim, a nap melege kellemesen simogatja bőrömet, és egy őszinte vallomást vetek éppen papírra.

Három hónap is eltelt azóta, hogy megkaptam a lektori véleményt, illetve javaslatokat a krimimmel kapcsolatban. És azóta valamiért nem haladtam az átírással. Többször is nekifutottam, ám az istennek nem voltam képes haladni vele. Egyszerűen nem vitt rá a lélek. Inkább más feladataimmal végeztem, például összeraktam egy szakácskönyvet, és átdolgoztam egy régebbi regényemet.

Aztán a szeptember eleji nyaralásunk alkalmával egy kedves barátom, Ancsi felnyitotta a szememet. Hiszen azért nem akaródzik átírni a történetet, mert az már nem a miénk lenne! A miénk alatt társszerzőmet és ötletgazdámat, Judit barátnőmet értem. Természetesen az írástechnikai javításokat elvégzem. A történeten azonban mégsem változtatok. Nem véletlen, hogy éppen úgy zártuk le az eseményeket, ahogy. Ez jött a szívünkből.

Ez a felismerés pedig tovább erősített abban a hitemben, hogy mindig hallgassak a szívemre!

Többek között éppen ezeket a gondolatokat fogalmaztam meg egyik videómban, amelyet itt nézhetsz meg:

A balesetek értünk vannak
https://www.youtube.com/watch?v=S6vdkLeIbcc&t=1s

“Ha jól érzed magad írás közben, az olvasók is jól fogják érezni magukat olvasás közben.”

Most megint az van, hogy kizökkentem a krimi történetéből. Sok egyéb más dologgal foglalkoztam, és a könyv átdolgozása valahogy kiesett a látóteremből. A szakácskönyvemmel viszont szépen haladok, ráadásul a Vegán Haspók Instagram oldalam is egyre szebben alakul.

Az elmúlt hetekben rengeteget haladtam a Belső Utamon is. Több olyan felismerésem volt, amelyeknek köszönhetően sikerült elengednem az elvárásaimat, a megfelelési kényszeremet, és észrevehetően türelmesebb, békésebb lettem.

Az írást továbbra is szenvedéllyel művelem. Jó érzéssel tölt el, valahányszor tollat vagy billentyűzetet ragadok. Néha azon kapom magam, hogy mosolygok, miközben írok.

Azt is sikerült letisztáznom magamban, hogy semmit nem kell siettetnem. Minden eljön a maga idejében. És biztos vagyok benne, hogy az ‘Érdem szerint’ című könyvem is a legmegfelelőbb időben fog elkészülni. Akkor, amikor az Olvasók készek lesznek befogadni.

Szóval haladok az utamon kitartóan, céltudatosan. Ami pedig a legcsodálatosabb az egészben, hogy nem akkor leszek boldog, amikor megérkezek végre, ugyanis az addig megtett út minden egyes lépését élvezem.

Elkészült tehát a krimim kéziratának 1. verziója, amit a múlt héten lektorált egy szerkesztő, Nádasi Krisz. Nem tagadom, izgultam az értékelés miatt.

Az irányvonal, a téma és a vázlat azonban egyaránt jó, és a megerősítést is megkaptam, hogy ebből az anyagból bizony legyen könyv! A karaktereken viszont van még mit csiszolni, és arra is figyelnem kell, hogy több nyomozós jelenet legyen a történetben. Ugyanakkor volt néhány fejezet, amitől egy az egyben meg kellett válnom. Krokodilkönnyek hullajtása nélkül töröltem az adott részeket, mert tudom, hogy ezáltal lesz jobb a kész mű. Felbecsülhetetlen értékű az a szakmai segítség, amit Krisztől kaptam!

A könyv tehát most abban a fázisban tart, hogy át kell dolgoznom. Egy hónap határidőt adtam magamnak. Utána keresek hozzá próbaolvasókat, és ha nem ütközik ki semmilyen logikai ficam, vagy egyéb bütykölni való, akkor elmondhatom, hogy kész a könyv! Közben pedig azt is ki kellene törpölnöm, hogy milyen legyen a borító, illetve még a füszöveget is meg kell írnom hozzá.

Lassacskán tehát beérik három év munkája, és összeáll egy kerek egésszé mindaz, ami kikívánkozott belőlem.

Megtörtént! Szinte el sem hiszem.

Három éve kezdtünk el ötletelni Judit barátnőmmel egy közös könyvön. Azóta sok minden történt mindkettőnk életében, ami miatt rövidebb-hosszabb időre szüneteltetni kellett a könyvírást.

Februárban egyeztettem időpontot egy szerkesztővel. Akkor még csak kb. 70%-ban volt kész a könyvünk, ám tudtam, hogy lesz még időm dolgozni rajta, mert ennél a szakembernél van bizonyos várakozási idő. Nem véletlenül, hiszen nagyon jó abban, amit csinál.

A május 24-ei hetet jelölte ki, amikor foglalkozni tud a kéziratommal. Volt tehát egy határidőm. Ez azért jó, mert valami hihetetlen módon tud motiválni a munkában, ha van egy fix időpont, amikorra kész kell lennem. Most is így volt ez. Ahogy egyre inkább szorított a határidő, szinte megtáltosodtam.

Judit az ötletgyűjtésben rengeteget segített annak idején. Nekem tulajdonképpen csak ki kellett bontanom a történetet.

Igazán izgalmas folyamat az írás! Imádom! Igaz ugyan, hogy hatalmas önfegyelmet követel, és sok-sok munkaórát, de ez számomra nem áldozat, mert közben flowban vagyok, és töltődök.

Rendkívül húzósak voltak az elmúlt hetek, de sikerült. Határidőre összeraktam a könyv első verzióját, ami immár nagyon jó kezekben van.

Nem tagadom, rengeteg munka lesz még a könyvvel, amíg végleges formát ölt. Ha kíváncsi vagy a részletekre, hogyan is zajlik az író és a szerkesztő között az együttműködés, ajánlom figyelmedbe az alábbi remek cikket:

http://www.krisznadasiwrites.hu/fejlodni-akarok/szerkesztes/

Örülök, hogy minden okkal történik. Legalábbis én ebben hiszek.

Jelenleg egy olyan könyvemen dolgozok (ismét), amelynek jelentős a mondanivalója. 2018 őszén fogalmazódott meg bennem és Judit barátnőmben az ötlet, hogy az állatvédelemmel kapcsolatos témát feldolgozzuk egy könyvben. Éppen ezidőtájt váltottam át teljes értékű növényi étrendre. Még nagyon az utam elején jártam. Sok-sok információ begyűjtésének és feldolgozásának (az elmémben és a lelkemben egyaránt) a feladata várt még rám.

Elindult tehát az ötletelés. Gőzerővel. Jócskán haladtam is a könyvvel. Aztán 2019 elején jött az életembe egy költözés (kertes házból kertes házba, egy férjjel és két cicával), és egy munkahelyváltás, egyidőben. Szüneteltettem hát a könyvírást.

Nyáron újra felvettem a fonalat, ám ekkor egy OSZK által indított Segédkönyvtáros tanfolyamra iratkoztam be, aminek elvégzése a munkámhoz volt szükséges. Azóta azt a képzést jeles eredménnyel sikeresen elvégeztem.

Érdekes módon, éppen az egyik csoporttársam ajánlott a figyelmembe egy remek lehetőséget, ami által idén tavasszal (ha minden jól megy), megjelenik a vegán szakácskönyvem. Az elmúlt egy évben tehát ezen (is) dolgoztam lelkesen, a legjobb tudásomat és szívem minden szeretetét beleadva.

2020 tavaszától ezenkívül egy más irányú, teljesen új lehetőség is adódott az életemben, amivel boldogan kiélhetem végre az önzetlen segíteni akarásomat: a Bodor Tibor Hangoskönyvtár (Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége) önkéntes felolvasójává váltam. Eddig négy olyan könyvvel gazdagodott az állomány, amelyet én tolmácsoltam, időközben pedig megtanultam a vágóprogram használatát is.

Jelenleg ott tartok, hogy ez év január elsejétől ismét felvettem a készülő, Érdem szerint című könyvem történetének fonalát. Hálás vagyok, amiért a fentebb felsorolt esemény mind késleltette a könyv megszületését, mert csak most értem meg arra, hogy a mondandómat olyan formában tudjam átadni, ami valóban el is jut az olvasókhoz.

A kéziratom elkészültének határidejét a születésnapomra (június 14.) tűztem ki. Motiváció tehát van, lelkesedés annál is több, az elmúlt időszakban összeszedett tudásom pedig biztosan a történet javára válik majd.

Áldottnak érzem magam, ugyanis rendszeresen kapok az Égiektől sugallatokat, ötleteket, illetve olyan gondolatokat, amelyeket jól be tudok illeszteni egy-egy könyvembe.

Több hónapja is van már annak, hogy a következő üzenet érkezett hozzám: “Kibírom, mert kiírom magamból.”

Akkor még nem tudtam, milyen sok erőt fog majd adni ez a megerősítés a most készülő könyvemnél. Attól tartok ugyanis, hogy mielőtt megszülettem, hússzor álltam sorba az állatokkal szembeni empátia osztogatásakor. Ezért is fordulhatott elő többször is az anyaggyűjtés során, hogy zokogásban törtem ki, letaglózó lelki fájdalmat éreztem, majd elkapott a szégyenérzet, amiért én is hozzájárultam az állatok bántalmazásához és kizsákmányolásához, aztán elöntött a harag, amiért átvertek és az orromnál fogva vezettek a minél nagyobb profit elérése érdekében. Vad érzelmek kavarogtak bennem, és csak nehezen csillapodtam le. Az viszont valamelyest megnyugvást adott, hogy ezt a sok felgyülemlett feszültséget, pusztító negatív energiát le tudom vezetni az írással.

Annyit már most elárulok, hogy készülő könyvemben a sok kegyetlenség megtorlásaként fejek fognak hullani!

2018 januárjában az a megtiszteltetés ért, hogy felkérést kaptam egy munkára: én foglalhattam könyvbe egy Duchenne-szindrómás fiú, Csorba Dávid történetét. A bérírás nagy élettapasztalattal gazdagított. Mit tanultam belőle? Nem szabad addig egy betűt sem leírni a készülő műből, amíg írásban meg nem állapodtunk a részletekről.

Az eredeti (szóbeli) megállapodás szerint ingyen, továbbá a jogdíjak lemondásával vállaltam a munkát. Fizetségem az lett volna, hogy szerepel a nevem a könyv borítóján. Mivel Dávid a világhálón igen népszerű fiatalember, ez számomra nagyon jó lehetőség lett volna arra, hogy megismerjenek az emberek. Utólag azonban cseppet sem sajnálom, hogy a nevem „lecsúszott” az előlapról, és a könyv hátuljába került (az is csak úgy, mint aki a könyvet szerkesztette). Én magam sem gondoltam volna, de egy hozzá nem értő nyomda bizony nagyon el tud rontani egy egyébként jó kéziratot. Sajnos Dávid és az anyukája azt látta a legjobb megoldásnak, hogy kiválasztja a létező legolcsóbb nyomdát, akiknek azonban a szakmai hozzáértése finoman fogalmazva is kritikán aluli. Eléggé maximalista vagyok, így meglehetősen szúrta a szemem a rengeteg hiba, ami a tördelés során került a kéziratba. Hiába küldtem át azonban a (szerfelett hosszú) listát a javítandó tételekről, Dávid annyival intézte el a dolgot, hogy amúgy sem akart száz százalékosan tökéletes könyvet kiadatni. Oké.

Az sem volt teljesen fair dolog, hogy a nevem nemhogy a könyv borítóján nem szerepel, de számomra fájó módon ez a beteg fiúcska úgy hirdette a könyvét a Facebook oldalán, hogy azt ő egyedül írta meg egy ujjal, fél év alatt.

Judit barátnőm, akinek szintén hatalmas szerepe volt abban, hogy megszülethessen ez a könyv, rendszeresen megírta a véleményét a hozzászólásokban Dávid posztjai alatt, hogy ne felejtsenek el megemlíteni engem, mint azt a személyt, aki segített megírni a könyvet. Ezzel viszont azt érte el, hogy a fiatalember letiltotta őt. Szomorú, de neki egyetlen egyszer sem köszönték meg a segítségét, holott nélküle nem valósulhatott volna meg Dávid álma. Judit teljes egészében el lett felejtve. Én pedig béríróból láthatatlan szellemíró lettem.

Úgy tűnik, valamiért önerőből kell eljutnom oda, hogy minél több emberhez eljuttassam a gondolataimat, érzéseimet, és a könyveimet.

Folytatom azt, amiről teljes szívemből érzem, hogy ezt kell tennem. Minden egyes napon teszek egy lépést azért, hogy közelebb kerüljek a célomhoz. Mert ha tyúklépésben is, de haladok. Hiszen egy dolog biztos: bármit teszel, azzal vagy közelebb jutsz az álmaidhoz, vagy távolodsz tőlük.