Szeretethiány

Harmadik szülöttem

Nehéz időszak volt az életemben, amíg ezen a könyvön dolgoztam. Amolyan “csendes szemlélődőként” már régóta motoszkált a fejemben egy gondolat. Figyelgettem magam körül a világot, és eszembe jutott: vajon mit képes okozni a szeretet hiánya?

Elmémben elkezdett körvonalazódni egy család élete. Azon is sokat töprengtem, hogyan adjam elő a történetet. Végül úgy döntöttem, megszólaltatom mind a három gyereket, és hagyom, hogy ők meséljék el az érzéseiket, háromféle szemszögből és stílusban.

Sikerült olyannyira beleélnem magam ebbe a kitalált kis világba, hogy egy-egy fejezet végén összeszorult a szívem, néha a könnyeim is eleredtek; a könyv befejeztével pedig hiányérzetem támadt. Hiányoztak a gyerekek.

Annak ellenére, hogy elég komoly (és szomorú) témát boncolgattam, igyekeztem a dolgok élét elvenni egy jó adag szarkazmussal. Férjem a könyv tesztelése közben azt mondta, sokszor felnevetett olyan részeken, ahol igazából sírni kellene.

Erről eszembe jutott egy aranyos kis epizód. Amikor elkészültem a könyvvel, odaadtam a férjemnek próbaolvasásra. Feküdtünk az ágyban, Ő a kéziratot olvasta, én pedig a kedvenc íróm – Dean R. Koontz – könyvét, az Égi jelet. Halálra válva szorongattam a könyvet, annyira izgultam, miközben az olvasott regényben is éppen ugyanez a jelenet zajlott. A főszereplő nő izgatottan várta férje véleményét a könyvéről. Ez micsoda egybeesés!

A könyvben súlyos témák merülnek fel: fájdalom, erőszak, betegség, és a szeretet hiánya. Ugyanakkor szó van benne megbocsátásról, reményről, gyógyulásról és a boldogságról is. Őszintén remélem, hogy mondanivalóm segít az olvasónak rájönni egy nagyon fontos dologra: a boldogságunk útjába nem állhat sem a múltunk, sem a jövőtől való félelem, hiszen ha igazán akarjuk, akkor megtaláljuk a boldogságot – önmagunkban.